Üdvözöllek kedves látogatóm!

Kérlek, engedd meg, hogy bemutassam egy kicsit magamat.

Bár egész életmben kacérkodtam a fotográfiával, mégis az elmúlt 6 évben kezdtem komolyabban venni. Olyan nagyon komolyan, hogy még iskolát is végeztem és azóta is tanulok folyamatosan.

Vallom, hogy a kép ott van előttünk és „csak” meg kell örökíteni. Az én feladatom, hogy meglássam, képet készítsek, így a világ apróbb-nagyobb csodáit meg tudom mutatni azoknak, akik nem látták.

A jó kép ott van előttünk minden nap.

Korábban azt mondtam magamra, hogy inkább lelkes vagyok, mint fotós. Ma már elmondhatom magamról, hogy inkább fotográfus vagyok, mint fotós.

A fotográfusnak az egyik legjobb ajánlólevele a saját stílusa. Bár nem régóta foglalkozom komolyan a fotográfiával, lassan kezd kialakulni a saját stílusom. Ennek egyik eleme a rend, a másik meg a ritmus, de szeretem és vágyom a kaotikus képeket is.

Szeretem a rendezvényfotókat, a városi fotókat – mind a street fotó, mind az épületfotókat, egyre inkább elmerülök a portréfotózásban is.

Szeretek projektekben gondolkodni, fotósorozatokat készíteni egy-egy témában és bár már nem vagyok mai gyerek, nagyon vonz a klasszikus fotóriporteri munka.

Imádom a reklámfotózásokat. Rengeteget kell még tanulnom, de álmom-vágyam egy Pirelli – naptár jellegű fotózáson részt venni, ne adja az ég, elkészíteni.

Készítek esküvői képeket is. Azonban  – sajnos vagy sem, ezt ti eldöntitek – a saját látásmódomat nem tudom megtagadni és így a munkáim nem a szép „habos” képek, hanem az, amit én látok. De gyakorlom a „habos” képeket is.

Képeimre a természetesség jellemző. Illetve néha nyersek. Mármint a mondanivalójuk, tartalmuk. Például egy ránc az arcon azért van ott, mert ott kell lennie. Ha kell, persze megoldom, de az már nem én vagyok. És az nem is Te leszel, kedves érdeklődő.

A fotográfus iskolát dicsérettel végeztem el, de a legnagyobb dicséret mégis az, amikor másoknak is tetszik, amit csinálok.
Voltak már sikereim pályázatokon is – nemzetközin is – illetve volt már, hogy neves fotográfus dicsérte meg a képemet.
Riport jellegű fotóimat néha országos médiák is átveszik …

Szóval alakulok. Sőt! Még videózni is szoktam. Néha. Az egy külön szakma, de tetszik.

Imádok csavarogni, szóval az sem baj, ha nem Szegeden találkozunk.

Bár most én sok mindent elmeséltem magamról, mégis úgy az igazi, ha Rólad is hallok pár dolgot. Ezért minden egyes fotózás előtt személyesen is fogunk találkozni. Ez fix.

Köszönöm, hogy érdeklődtél irántam.

Megtiszteltetésnek fogom venni, ha rám bízod életed egy-egy fontos történésének megörökítését.

Üdvözlettel;
Dobó János
fotográfus