Van úgy, hogy segítek feltörekvő ifjú fotográfusoknak az iskolában. Kicsit nagyképűen talán azt lehet mondani, hogy örökbe fogadok egy elsőst, hogy ami kimarad a suliban, vagy nem érti meg elsőre, azt én pótlom. Ugye, hogy nagyképű? De roppant nagy segítség volt nekem is, amikor így “örökbe fogadtak”.
Az egyik ilyen alkalommal egy stúdióban vendégeskedtünk. A stúdiót, a modelleket, a sminket mindent az ifjú padawan intézett. Én voltam a technikai támogatás. 😀
Ilyenkor nem tudok nem fotográfusként gondolkodni és már a fotózás közben szemet szúrt ez a könyvespolc. Noémivel meg is beszéltem, hogy gyorsan pár könyves képet lőjünk már, ha már itt vagyunk. Amúgy Noémi imádja a könyveket, szóval olyan nagy problémát nem okozott.
Kb 10 percünk volt mindenre, de szerencsére Noémi nagy tapasztalattal rendelkezik, mint modell, nekem a koncepcióm már korábban fejben teljesen elkészült a szükséges beállításokkal, világítás tervvel. Így csak össze kellett tenni a képet.
Ezt hívom én potyázásnak. 🙂 Természetesen, mindenki beleegyezett ebbe.
Tetszik, tetszik, de még visszamegyünk, mert van fantázia a könyvespolcban, Noémivel.