Sokszor mondják, hogy a fotográfusok a pillanat művészei. Ez igaz is, meg nem is. Igaz, mert néha valóban olyan pillanatot örökítünk meg, amely megismételhetetlen. Nem igaz, mert nagyon sok elképzelt, beállított, megkomponált képet készítünk.
Ebben a képben az első teória testesül meg.
Annak idején amikor nekikezdtem a fotózásnak, azt mondtam, hogy rendezvényt nem fogok fotózni. Ahogy az lenni szokott, azóta kedvencem a rendezvényfotózás.
A Szegedi papucs napja alakalmából rendezett néptáncos felvonulás végén készült a kép. Folyamatosan figyeltem a beszélgetést a hölgy és a fiatalember között. Valahogy ott ragadtam. Pedig az egy fotósnál, egy rendezvényen, nem túl jó dolog, ha leragad valahol. Most mégis megérte.
A kép létezik színes verzióban is, de valahogy a hagyományos népviselet, a kackiás bajusz, a kalap megkövetelte a fekete-fehér képet.
